Ma még mindig itthon ülök és taknyolok, de legalább már feltápászkodtam a kanapéról, és megpróbálok operatív lenni, ha egyelőre csak házon belül is. Mindenképpen muszáj visszatérnem a rendes kerékvágásba, mert holnaptól ismét a fejemre zuhan Esztergom, Pécs, Budapest meg az összes többi. Holnap például a hetes busszal indulok, hogy a pénteki konferencia előtti utolsó értekezleten részt tudjak venni. Lelkesedésem határtalan, az orrom sebes, csak szájon át tudok levegőt venni, és még mindig olyan a hangom, mint egy ír szetternek.

Viszont legalább a fejemen renováltam a pipirost.