Van abban valami csámpásan poétikus, hogy amikor a negyed hetes buszra kell felkepesztenem, kétszer nyomom be öt körül a szundit, de bezzeg amikor emberi időpontig alhatnék, dznng, automatikusan felébredek háromkor. Persze megpróbáltam visszaaludni, ami hat körül sikerült is, de ma úgyis csak fél tizenkettőre kell mennem értekezletre, és az egyik kolleginám elfuvaroz kocsival, úgyhogy csak fél tizenegykor kell indulnom. Egy hercegnő vagyok.

Tegnap amúgy végül olyan napom lett, hogy mikor a végére értem, beténferegtem egy drogériába, és vettem egy kisadag anti-age ápoló kapszulát, amit a pofámra kenhetek. Nyilván akár a hajamra is kenhetném, de ezt sem azért keni az ember, hogy használjon, hanem mert menet közben jólesik. Huhh, micsoda nap volt, és lesz belőle még ebben a félévben úgy egy tucat.