Ha már ezt a hetet a varrógépnek szenteltem, akár belefoghatnék valami ravaszabb akcióba is, mert eddigelé nagyrészt tényleg csak azzal foglalkoztam, hogy hordható állapotba hozzak nemhordható holmikat. Persze ilyenkor mindig az a kérdés, hol húzzuk meg a hordható/nemhordható határait. Ez a ruha például eredeti inkarnációjában túl bő volt és lötyögős, se nem elég hosszú, se nem elég rövid, az alsó és felső része találkozásának problémáit egy kétségbeesett-csámpa gumizással próbálták megoldani, és öv meg kardigán nélkül lehetetlen volt hordani.

Miután szétvágtam, és (némileg túlegyszerűsítve a folyamatleírást) beleillesztettem egy csövet zsebekkel, még bővebb és lötyögősebb lett, de ach, nincs az ilyesminél finomabb harminc fokban.