A ma reggeli dudolka egészen váratlanul rontott rám, én ezt a számot van már vagy húsz éve, hogy utoljára hallottam, egyébként sem vagyok könyvelő, negyven is csak még három hónapig. Amúgy is az a stratégiám, hogy fél évvel a következő születésnapom előtt már úgy gondolok magamra, hogy nem ennyi vagyok, hanem annyi, hadd szokjuk.

Az írógép viszont stimmel, na jó, valójában laptop az, de kinemszarjale. Most mindenesetre még elfutok a piacra, aztán szöveggyomrozás, mert negyed háromtól már engem gyomroznak a fogorvosnál. Képzelhetitek, mennyire vagyok lelkes tőle.

Legalább nesztek zene.