Azt hiszem, át kell értelmeznem a bolondokházi állapotokról alkotott koncepcióimat. Amiről én eddig azt hittem, hogy a dühöngők osztálya, és innen már nincs hová tovább, az valójában egy csendes szanatórium.
Hja, nyilván, sose volt három gyerekem. Három szerfölött erős akaratú gyermekem. A legkisebbel van a legkevesebb baj (most még), az idő legnagyobb részében alszik, eszik, és vigyorog az emberre. Egy három hónaposnak az a legfontosabb, hogy alul elég száraz legyen, felül meg elég nedves, és igaz, hogy ezeket a dolgokat mindig mostazonnal akarja, de hát mit várhatunk el egy három hónapostól, ugye. Node a másik kettő is mostazonnal akar mindent, és mindig mást, ráadásul roppant lelkes lett mindkettő attól, hogy megérkeztünk a Repülő Kutatóval, ezért mindenáron szórakoztatni próbáltak minket, ami viszont természetesen nem volt ellentmondásban azzal, hogy hagyjuk őket szépen békén akkor, amikor az önmegvalósítás ösvényein kutyagolnak. Olyat például még nem láttam eddig sose, hogy valaki babaollóval füvet vágjon az udvaron. (A tujáktól kell majd távol tartani, nehogy azokat is megstuccolja.)
A nap valószínűleg akkor érte el a csúcspontját, amikor este fél tízkor a Repülő Kutató áthelyezett A pontról B pontra egy tűzoltókészüléket, ami azonnal ereszteni kezdett, a húgom ezért egy komplett irattartónyi papírt borított ki nappaliban, és a kupacból próbálta hisztérikus gyorsasággal kikeresni a készüléket pásztoroló tűzoltó telefonszámát, én meg a két nagyobb gyereket passzíroztam bele éppen a kádba, mert ha már eljutottunk odáig, hogy végre elvettem tőlük a fényképezőgépet, és beparancsoltam a bandát a házba, desőt még a ruhát is leszedtem róluk, akkor nem fogunk ilyen csekélységeken fennakadni, hogy a garázsajtó előtt ereszt a nitrogén. A kölykök persze csak a miheztartás végett is üvöltöttek, mint a nádibika, hogy nehemahakaharooom. (Megjegyzem, mindkettő imádja a vizet, a fürdést, a pancsipancsit meg ami ezzel jár, de most úgy túl voltak húrozva, hogy az istennek se akartak lefeküdni, márpedig a fürdés után lefekvés jön, dixit.) Végül mégiscsak megbékéltek attól, hogy fincsiii, cseresznyeillatú, habzik! A fincsi cseresznyeillatú habzikról nyilván csak az akció végezetével derült ki, hogy az nem a bébitusfürdő, hanem a bébisampon. Ha ma reggelre dús bundácskája nő mindkettőnek, legalább tudni fogjuk, hogy hülye Kata néni a ludas.
Ha ehhez még azt is hozzáteszem, hogy kevéssel ez előtt a jelenet előtt sikerült belelépnem az udvaron mezítláb egy darázsba, akkor valószínűleg már értitek, miért mondtam lefekvéskor a Repülő Kutatónak, hogy izé, nem lehetne, hogy mégiscsak hazamenjek vele együtt?
Nem lehetne. Hősök vagyunk, cica, most már megküzdünk a lehetetlennel. Bár, hoppá, mintha halk nyafogás hallatszana ahajt balfelül.
Minden nap más - mindennap más 
Éva
2016/07/13 at 06:40
Ó, te boldogtalan… annak ellenére, hogy hangosan nevettem az erkélyen, míg olvastalak, mélyen együttérzek.
mák
2016/07/13 at 07:02
Kösz, az együttérzés jól jön. 🙂
Milda
2016/07/13 at 07:19
Na ez most pont kellett lelki tréningnek:-) Ma érkezik hozzánk a saját két gyerekem mellé a húgom három csemetéje, ottalvós buli lesz. Remélem, azért hajnali három felé már el tudunk majd aludni….
mák
2016/07/13 at 07:19
Drukkolok. 🙂
Gyöngyösi Csilla
2016/07/13 at 08:48
Nálunk volt olyan, többször (és mindig rettentő dühös voltam), hogy egy egész üvegnyi Yves-Rocher tusfürdőben fürödtek, mert véletlenül a kád szélén felejtettem. De a legmeredekebb az volt, amikor G. lepisilte J. fejét. Fiúk, ugye, óvodás humor.
mák
2016/07/13 at 08:56
Amikor tavaly nálam voltak ketten, akkor a nagy habfürdős örvendezősdiben a kisebbik egyszer csak beletojt a vízbe. Hű, mekkora ordítás volt, amikor mindkettőt kirántottam a kádból.
Gyöngyösi Csilla
2016/07/13 at 09:14
A gyerekek iszonyú gamatok. Nálunk ez a beletojás Gizellánál rendszeres, de a nagyokkal is előfordult már többször.
kuurankukka
2016/07/13 at 09:22
Kitartas! Ket napja rezzenestelen arccal zuhanyoztunk le (hajmosassal egyutt) egy uvöltve vergödö haromevest, tökre megszokhato. Utana mar cask a nyolcevest kellett meggyöznöm, hogy az ekcemas bore hiaba faj a feneken, azt attol meg meg kell mosni NEHA. Vegul a szaunaban hasznalt vödörre ult, es fajdalmas arccal lögybölte a vizet a megfelelö iranyba. Bezzeg amikor a gyorsfolyasu folyoba kell belemaszni, olyankor nem csíp.
Juli
2016/07/13 at 10:20
Jajistenem, öregszem! Egy futó pillanatra elragadott a nosztalgia a bolondokházás napok hangulata után… Amikor egyszerre üvöltött szigorúan abszurd okokból kifolyólag mind a négy. (2 saját, 2 unokatesó). De gyorsan elhessegettem a nosztalgiát, hadd koncentráhassak a kiskamasz bolondokházára 🙂 Egy előnye van a dolognak: remekül mesélhető sztorikat eredményez 🙂
mák
2016/07/13 at 16:35
Na, itt most a hároméves produkált egy olyan monstre és értelmetlen üvöltőpartit, hogy csak néztem. (Nyilván részletesen be is fogok számolni róla, ez volt a mai nap legizgalmasabb eseménye eddig, de nem akarom elkiabálni…)