Takarítani azért jó, mert teremtünk vele egy csomó mámorítóan üres és tiszta felületet, amit aztán varázsütésre el lehet tüntetni azzal, ha a Repülő Kutató kipakolja a kocsiból az elmúlt egy hónap holmijait, ruhákat, pokrócokat, ágyneműt, plusz egy regensburgi hűtő és konyhaszekrény és könyvespolc tartalmát. (Csak azt hozta el, nyugi, amit maga vett/vitt oda, de azért mókás, hogy több cuccal jött haza egy hónap Regensburg, mint három hónap Palo Alto után.) Mindehhez ráadásul Csehországon keresztül kocsikázott haza, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy sör. Sok sör. A konyhapult úgy fest, mintha valami igazán nagy ereszdelahajamat bulit terveznénk, holott.

A nekem-jó időjárás legnagyobb örömemre még ma is tart, de ezt a vakációt szokni kell, még mindig kissé tanácstalanul nézegetek körbe. Ne sajnáljatok nagyon, nálam az ilyesmi általában elég gyorsan elmúlik, máris suttognak a polcról a szervezetszociológia könyvek, és a fürdőszoba is egyre indignáltabban kérdezgeti, hogy akkor mi lesz azzal a festéssel, he?

Nyugi, nem hajt a tatár. Még nem.