Tegnap, miután visszataláltam kedvenc helyemre a kanapémon, ábrándosan pótoltam mindazt, amit manikűrözés terén mulasztottam egy hétig, és közben valaminő agyrágóbogár hatására olyan lilára festettem ki a körmöm, mint az őszi kikerics (Colchicum autumnale). Amúgy is olyan kedves őszies idő van, hát miért ne. Ezt a lakkot amúgy még valamikor két héttel ezelőtt vettem egy szintén igen félelmetes árnyalatú narancssárgával együtt, most pedig úgyis minden eszközre szükségem lesz, hogy eltereljem a figyelmet a fejemről, különös tekintettel a bamba nyáladzásra, amit megígértek nekem jóelőre. Olyan lelkesedéssel nézek a mai és holnapi nap elé, hogy azt én el se tudom nektek mondani.

Lassan ideje lenne annak is, hogy valami értesítés-félét küldjenek nekem a doktori felvételivel kapcsolatban, lévén hogy holnap lesz két hete a jelentkezési határidő lejártának, és (röhejes módon) nem az a legfőbb félelmem, hogy nem vesznek fel, hanem hogy nem tudok eljutni a felvételire időpont-ütközés miatt. Nyilván nem tudok lelépni az államvizsga vagy valami más nagyonfontosdolog napján, és természetesen ezúttal is a Szokásos Eljárás nevű ételről van szó (tudjátok, amit Micimackó még nem evett), június 24. után ugyanis nincs több vizsga meg efféle, és két hétig szabad vagyok, mint a madár. Addig viszont lényegében minden napra van valami móka és kacagás, vizsga, évértékelő értekezlet (amit ráadásul én szerveztem meg), államvizsga meg nyáladzás is, persze.

Juteszembe, ne felejtsek el ma papírzsepit vinni magammal. Sokat.