Asszem, kiturkáltam magam nemhogy júniusra, de egész nyárra, egyéb atrocitásokról nem is beszélve – cipőket rendeltem neten, az egy nagyon bűnös dolog. Nyilván nem érdemeltem meg, egyébként is Szaharába homokot, Imelda Marcosnak újabb cipőket, minek. Sebaj, mondjuk azt az egyszerűség kedvéért, hogy minden fogért egy pár cipő, és akkor már sokkal jobban hangzik. A végeredmény végül is ugyanaz: három új példány, tessék.

Az egyik egy utcai papucs

a másik kettő meg igen látványosan testvérkéje egymásnak, és nemcsak hogy mindkettő szandál (ez errefelé nemigen van szokásban), de a sárga, horribile dictu, még magassarkú is.

Emellett, ugyebár, elmentem turkálni. Valamiképpen mind csupa olyan darabot sikerült szereznem, ami padlóra hajintva nem néz ki sehogy, úgyhogy most afféle képrejtvény formájában tálalom őket, úgyis láttok majd mindent.

Ha nagyon unatkoztok, lehet találgatni, hogy mi micsoda. 🙂