Feleim, én úgy kivagyok ettől a héttől, mint a kacsa. Általában tudok venni magamon annyi erőt, hogy megpróbáljak viccet csinálni életem idegesítő eseményeiből (mint pl. hogy elmegyek panzióba én hülye, hogy kipihenjem magam péntek éjjel, ehhez képest meg egy olyan pár van a szomszéd szobában, aki végigdugja az éjszakát, rém hangosan), de ehhez most nincs bennem elegendő energia. Kipurc.

Ráadásul reggel rájöttem, hogy a ruha, amit magammal vittem mára, valójában tunika, és egyébként is olyan sorsüldözött fejem van, hogy brr,

úgyhogy muszáj volt elmennem, és turkálnom hozzá egy gatyát. A fejemmel már nem nagyon tudtam kezdeni semmit.

És aztán tanítottam, meg tanítottam, meg tanítottam, és a nap egy adott pontján az a kísérteties érzésem támadt, hogy én már sose érek haza, de aztán mégis sikerült.

Egyelőre maradjunk ennyiben. Ja, és ha lesz annyi erőm, hogy elkússzam a hűtőig, megeszem a képviselőfánkot is, amit a Repülő Kutató vtt nekem még reggel, áldassék a neve.