(Ez itt most nem lesz valami nagy bumm, valószínűleg nincs is még vége a folyamatnak, de egyelőre itt tartok vele.)

Amikor kiturkáltam ezt a szvettert, már tudtam, hogy április-májusban igen praktikus lesz számomra, de épp úgy festett, mint amiben Dominika nővér a kétszikű növényekről magyaráz a nebulóknak.

Mindenképpen csinálnom kellett valamit vele, hogy ne ásítozzak, amikor hordom. Mindenekelőtt előhordtam hát egy csomó izét hozzá,

aztán belemásztam az anyagmaradékos zsákba is, és elkezdtem rárakosgatni mindenfélét, ahogy esik, úgy puffan.

A poláranyag köröcskéket felvarrtam rá láncöltéses virágokkal,

aztán közéjük újabb virágokat varrtam,

és ezzel még valószínűleg elleszek egy ideig ma délután.

Holnap meg persze felveszem.