Több mint féléve turkáltam ki magamnak ezt a ruhát, merthogy egyszerűen beleszerettem a mintájába, na de hát így nézett ki rajtam, ni.

Bő is volt meg idétlen is, főként a nyakkivágásával voltam roppantul elégedetlen, meg persze az ujjával is. A többihez nem akartam különösebben hozzányúlni, ennek a ruhának bélése is van, úgyhogy ki kellett volna bontani, és külön-külön bevenni, túl nagy macera. A nyakkivágás meg az ujja viszont tarthatatlan volt, hát nekiestem.

Az ujja nem volt nagy kunszt: a nekem tetszőt szélességben végigvarrtam rajta, elszegtem, levágtam, kalap.

A nyakkivágást viszont nem tudtam önmaga anyagából megoldani: ha levágom a furán harmonikázó anyagot, lényegében kiesik belőle a mellem, ez meg nem volt szándékomban. Valami plusz pótlást igényelt, ehhez pedig (quelle horreur) nem találtam az itthoni anyagaim között semmit, ami megfelelt volna. Kénytelen voltam ismét egy kilós turkálóhoz fordulni, és vettem egy hujujzöld pamutpólót, éppen olyan hujujzöldet, mint az egyik minta.

A továbbiakban következő képek azt illusztrálják, mit csinál egy lusta hobbivarrónő, aki gyors eredményeket akar. Ráillesztettem a pólót a ruha nyakkivágására, bejelöltem, hogy mennyire van szükségem belőle

aztán levágtam a fölös részt.

A jelzett krétavonalnál visszahajtva rávarrtam a zöld pamutot a nyakkivágásra

levágtam alóla a fölösleges anyagot. A póló nyakát is levágtam a nekem tetsző szélességben, visszahajtottam, elszegtem. Mivel a betét alsó felének girbegurba varrásvonalával nem voltam igazán elégedett, rávarrtam cikcakkal egy kis fekete fedőpántot,

aztán, hogy kevésbé tűnjön randomnak, felülre is egyet.

Kész. Valószínűleg még mindig nem világos, mit csináltam és végül milyen lett a végeredmény, de ne búsuljatok, holnap úgyis felveszem.