Ezúttal a szerdai órám hallgatói mentek el egyhetes gyakszira, úgyhogy ma itthonmaszogós napot tartok sok jegyzeteléssel meg némi rendezgetéssel. A vicc kedvéért: a macskákat máskor reggelenként, amikor éppen nem érek rá velük foglalkozni, bottal se tudnám elverni magamtól, most viszont mind a kettő a lakás különböző kényelmes helyein hevergélt, és le se tojták a fejem.

Mindez persze csak addig tartott, amíg ráértem volna – mikor visszatértem a tisztálkodásból, egészen pontosan erre a helyre akartam letelepedni jegyzetelni.

Viszont legalább megmostam a hajam, ez is valami.

Azt hiszem, ezt a tunikát nagy szívfájdalommal ugyan, de leépítem a ruhatáramból. Igen mérsékelten szokott érdekelni, ha valaminek előnytelen számomra a szabása, de ez megugrotta a lécet.