Az időjárás, amit a rekkenő kánikula mellett a legjobban utálok, az egész nap szotyogó vigasztalan, apró szemű februári eső; a leggyűlöletesebb házimunka az egész héten gyűlögető mosatlan elpucolása (rossz háziasszony vagyok, lelkiismeret-furdalásom van); a leginkább csendes-kétségbeejtő dolog, amit egy laptop produkálni képes, ha már másodjára romlik el az adaptere, és nem és nem és nem hajlandó tölteni. Ja, és még mindig folyik az orrom is, a gyümölcsöstálban pedig, amíg nem néztem oda, meghótt két mandarin.

Viszont ma legalább itthon ülök egész nap (bár holnap tanítok, úgyhogy valamit valamiért), a macskák kedvelik a kipöszörőzött cicáknak való eledelt, fél óra alatt meg tudok szabadulni az összes mosatlantól (nem főztem sokat, én rossz háziasszony), és ha muszáj, tudok venni magamnak egy másik laptopot is. A takony majd csak elmúlik, a nem döglött mandarinokat pedig jól megeszem mind, adjunk a vitaminigénynek.

Mindent összevéve valójában luxuséletem van, és a szekrényben folytatott ásatások eredményeként a kockás ingem is előkerült. Ennek örömére össze is válogattam a tökéletes darabokat a tökéletes áutfithez. Tessék afféle nosztalgikusan elrettentő példának tekinteni: húszéves korom körül ilyenforma stílusban öltöztem fel mindennap.

És vállig érő kócos hajat hordtam hozzá (ebből mostanra csak a kóc maradt) meg barna rúzst. Inkább ne is gondoljatok bele.