Egyszer olvastam egy bejegyzést egy igen népszerű őtözködős blogon (már elfelejtettem, melyiken, de olyanon, aminek több ezer követője van), amiben a bloggerina kissé hüledezve mondta el, hogy képzeljük, ma éppen az van rajta, amit aznap beblogolt, és ez milyen fura. Egy másik hasonlóan népszerű valaki pedig azt magyarázta el, hogy az őtözködős blogoláshoz előre kell tervezni, neki például hat hétre előre be vannak tárazva a bejegyzések fotóval meg mindennel.

Én mindezt értem, de azért mégsem értem, vagy legalábbis el se tudom képzelni, hogy így csináljam. Nyilván mások másként állnak hozzá az őtözködős blogoláshoz, nekem például teljesen evidens, hogy a mindennapjaimról van itt szó, akár pizsiben is, nem pedig művészien beállított fotókról, amelyeken a legfrissebb beszerzéseimet lengetem meg az olvasók előtt tizenöt felvételen, melyek mind természetes fényben készülnek, jó minőségű géppel, alkonyattájt, amikor mindenki jobban fest, még a vadiúj Michael Kors táska is. Nem is ezért találtam ki az egészet.

Ennek a sok beszédnek csupáncsak annyi az alja, hogy ezt a fotót meg bejegyzést még tegnap követtem el, most csak élesítem, mert ha nem teszem meg, megint képrejtvényekkel fog telni a hét. Cserkészbecsületszóra az van rajtam most is, ami a fotón (plusz a karórám, tanítani megyek), de azért rém furán érzem magam.