Sőt, “ülye mazsom”, miként azt Clouseau felügyelő mondaná. Ma kezdődik a Majom éve a kínaiak szerint, és ez állítólag nekem piszok jó évem lesz, pénz, paripa, posztó rogyásig, csak ne keressem a konfliktusokat, és ne essek a fejemre, mert megmarad a heg.

Akkor maradok tisztelettel továbbra is megalkuvó izéke, jól kipárnázott kobakkal. Szelíd és szerény “húzzuk meg magunkat” hozzáállásomhoz képest viszont a mai áutfit marhára nem úgy fest, mintha épp a tanodánk budai telephelyére indulnék látogatóba, megismerkedni az útvonallal meg a teremadottságokkal, pedig de. (Na jó, egyelőre csak a könyvtárig megyek el, aztán még kiderül, átöltözöm-e, én megalkuvó izéke. A sapka mindenesetre marad, ha a fene fenét eszik is.)

Mellesleg amúgy persze ezúttal is a szokásos problémákkal küzdök, miszerint eddig folyton amiatt ríttam, kezdődjön már a tanítás, most viszont éktelenül be vagyok rezelve attól, hogy megkezdődik. Meg tudom-e oldani a feladatokat, elég érdekes és okos lesz-e az, amit leadok, sikerül-e jól elmagyaráznom a dolgokat, hasznos lesz-e mindaz, amit megpróbálok belegyömöszölni a diákok fejébe. Ülye mazsom-e vagyok.