Ez most ismét egy olyan fotó lesz, amitől a hosszú hajért rajongó ismerőseim elsírhatják magukat, de mit tehetnék, túl nagy volt a kísértés, és túl sok a házban az olló. Tegnap este Poci lecövekelt a kanapé támláján, és ábrándosan elkezdte nyalogatni a hajamat. Úgy gondoltam, ez eléggé hangos jelzés arra, hogy megmossam. Mosás után viszont olyan búsan lógott lefelé, hogy bele is nyiszáltam egy pöppet, aztán még egy pöppet, és még egy pöppet. Diliház, hadd szóljon. (Valószínűleg ez csak egy jól fejlett tévképzet, de én bizony nem nagyon látok különbséget aközött, ha fodrász vágja a hajam, vagy ha én teszem meg ugyanazt, ez a haj úgyis arra áll, amerre ő akarja.)
Mint a mellékelt ábrából kikövetkeztethető, ma itthon baszom a rezet próbálok hasznos tagja lenni a társadalomnak és háztartásomnak, feladataim számosak és szerteágazóak, beszélgetőpartnerem továbbra is csak kettő macska, és lassan tényleg kezdek begolyózni, szóval ha esetleg kommentelhetnéketek lenne, ne fogjátok vissza magatokat.
Minden nap más - mindennap más 
csilla75
2016/02/07 at 12:51
Jól áll, szép munka! 🙂
mák
2016/02/07 at 13:01
Köszi. 🙂 (Bár igazából csak a következő hajmosás után derül ki, milyen, amikor esetleg úgy dönt, hogy mégiscsak inkább égnek áll.)
perenne2
2016/02/07 at 20:31
Nekem is tetszik. A macskák mit “szóltak”? 🙂
mák
2016/02/07 at 20:33
Eh, ezeket csak a kaja érdekli meg a simogatás.
laci bá'
2016/02/08 at 11:11
Lehet, hogy macska vagyok?
A séród pedig jó!
mák
2016/02/08 at 11:18
Köszi. 🙂