Az új kávéfőzőről egyelőre csak annyit tudok mondani pozitívumként, hogy tiszta és málnapiros, valamint kávét főz. Sajna az első adag felét a konyhapult kapta a nyakába. Nyilván én vagyok a balfék, rosszul illesztettem be a kiöntőt, de az előző kávéfőzőnek volt kis csepegtetőtálcája is balesetek elhárítása végett, ennek meg nincs. Automatikus kikapcsológombja sincs, ami az én jelenlegi bambaságommal társítva nem a legjobb ómen, a használati utasítás viszont megnyugtatott, hogy még mielőtt felgyújtaná nekem a házat, leolvad benne a biztosíték. Remek. No sebaj, egyelőre elélünk együtt, és még mindig tehetek kísérleteket arra, hogy a másikat megmentsem, például beletölteni egy szokásosnál nagyobb adag vízkőoldó ecetet, merthogy az a baj, nem folyik le a nyomorulton a víz, csak gőz lesz belőle.

Gondoltam, az új kávéfőzővel úgy a legkönnyebb összehaverkodnom, ha én is tiszta leszek és többé-kevésbé málnapiros, és úgy is lett, ma reggel már balesetmentes kávét főztem, és kikapcsolni sem felejtettem el. Istenkém, most már tényleg bolond szingli nő vagyok, aki a macskáival beszélget, és az új kávéfőzőjéhez öltözik. Kezdődjön már el az a nyavalyás tanítás, attól általában megjön a eszem.

Akkor most ennek örömére elmegyek a könyvtárba, hogy további ismereteket szerezzek a szociálpolitika alapkérdéseiről.

Kabátot is veszek hozzá.