Az általános évvégi karbantartás szellemében tegnap még thai masszázsra is eltotyogtam, roppant nagy élmény volt, de még nem tudom, meg merjem-e ismételni. Amikor a beazonosíthatatlan életkorú thai hölgy megpróbálta lecsavarozni a helyéről a lábujjaimat (háhá, nem sikerült neki, jól oda vannak ragasztva), azt hittem, túlvagyok a legrosszabbakon, de nem, a legrosszabbak továbbra is jöttek sűrű tömött sorban, és még ma reggel is lila ujjnyomokat keresgéltem magamon a tükörben. A leginkább jó/rossz pillanat az volt, amikor két másodperc alatt a hátam három akkorát reccsent, mint egy öreg, szúette szekreter, amit éppen megpróbálnak átmozgatni a szoba másik sarkába. Utána már meglehetős sztoicizmussal tűrtem, hogy összehajtogassa a végtagjaimat és megpróbálja lecsavarozni a fejemet is (tudtam, hogy az is jól oda van ragasztva).

Ma továbbra is dzsuvátlanítás és más szabadprogramok vannak, melyhez egyrészt Jane Austen-feldolgozásokat fogok nézni (erős a kísértés, hogy a bollywoodi változatokat is megpróbáljam előkotorni valamelyik internetbugyorból), másrészt viszont a célnak leginkább megfelelő öltözetet hordom. Ha még nem próbáltatok anyagficliket, varrócérna-darabkákat, portigriseket és macskaszőrt levakarni egy polárruháról, nem tudjátok, miből maradtatok ki.