Már másodjára tapasztalom meg az elmúlt év során, hogy egy másfél órás buszút alatt is meg lehet betegedni – valamikor január végén vagy február elején a Szentendrétől Esztergomig tartó szakaszon fordultam fel minden figyelmeztetés nélkül, tegnap pedig visszafelé. Búbánatvölgynél elkezdett kaparni a torkom, és Leányfalunál már egészen rendesen rázott a hideg is, úgyhogy hazaszédelegtem, megetettem a macskákat, és bevacogtam egy dupla pokróc alá teával meg Mebucainnal, ahogy ezt kell.

Most már valamivel jobb, de így is olyan messze vagyok a csúcsformámtól, amennyire ez lehetséges. Mindez persze nem tántoríthat el attól, hogy megtartsam a mai óráimat, most már nemigen tudnám mikor pótolni.