Csak a napos órákat számolom, azazhogy most már csak az órás napokat, amikor még tanítás van. Fogynak, fogynak.
Az viszont elég aggasztó, hogy mostanság a padokból is ugyanolyan nyúzott arcok bámulnak vissza, mint amilyen az enyém. Oké, fiatalabbak egy húszassal, de épp annyira elgyötörtnek tűnnek.
