(A doboz azt állítja, hogy “Érzéki Rézvörös”, de ne hülyüljünk, kérem, “Pumukli” ez.)

A hajfestéssel az a baj, hogy ha elkezded, nem lehet csak úgy simán abbahagyni, amennyiben nem akarsz elhanyagolt-kétszínű fejjel szaladgálni az emberek között. A másik baj esetemben az, hogy én tényleg szeretem ezt a vöröst, a havi egyszeri bűvészkedést büdös és koszolós löttyökkel a fürdőszobában viszont marhára nem. Mindezek miatt előbb-utóbb bekövetkezik az a nyárelő (már a vizsgaidőszakon túl, ahol a kurta farkú malac túr, én meg amúgy is csak az árnyékban kuksolok, és a dögmeleget átkozom), amikor lenyíratom a fejem csutkára, és visszatérek az eredeti szőkéhez, feltehetőleg sok ősz szállal. Addig viszont maradnak a büdös és koszolós löttyök.

Mindegy, ezen is túlvagyunk máma, innentől egy hónapig nyugivan. Most pedig házimunka.