A nagy családi zabáláson a kacsával bezárólag meglehetős könnyedséggel vettem az akadályokat, úgyhogy elbizakodottságomban megettem a desszertet is (ugyan mi bajom lehetne tőle, kis könnyű palacsinta creme caramel fagylalttal töltve, rajta két kanál málnavelő). Ez, Claudius, hiba volt. Utána rögtön meg akartam halni, de rögtön. Még az övet is levettem, mert úgy éreztem magam, mint Hófehérke a valahányadik számú gyilkossági kísérletnél.

Mostanra persze elmúlt, de mint a mellékelt ábra is mutatja, nem teljesen nyom nélkül. Ha igazi divatblogger lennék, nem is mutogatnám máma magamat, pláne ebben az igen előnyös takarítószerelésben nem. Ilyen napokon amúgy is csak afféle önfegyelmező céllal veszek fel gatyát.