Vége a vakációnak, én meg újra pörgök, amennyire csak lehet. Expedíció a bankba, cipőt vissza a cipésztől, könyveket vissza a könyvtárba, kis alkudozás, hadd maradhasson még nálam a SNI-gyerekekről szóló, ppt-k holnapra, névsor nyomtatása, vizsgaidőpontokon spekulálni.

Amíg nem voltunk itthon, a macskák újratervezték a felségterületeket, Poci most Celó helyén alszik, Celó meg Pocién. Az a gyanúm, a hozzánk való viszonyuk is újratervezés alatt van, tegnap Celó (aki nem egy különösebben szociábilis lény) tüntetőleg odatelepedett a kanapémra, és mikor leültem mellé, odadugta a fejét, hogy simogassam. Nem vagyok elégedetlen, egyáltalán nem.

A futkorászás tiszteletére felvettem legöregebb cipőmet (a Mamától rám maradt hetvenes évekbeli trottőrt leszámítva), amit tizenhét évesen vettem meg, és most már évente maximum kétszer hordom, de kegyeleti okokból így sem bírom kidobni.