A váratlan hozta harci feladatok szép példájaként ma bébiszitteri minőségben is helyt kell állnom pár órára: a sógornőm gyerekei a szomszédban vannak a nagymamánál, viszont a nagymama meg a nagypapa egy adott ponton betámogatja a dédmamát az autóba, és elviszik varratszedésre, mivelhogy a múlt héten elesett a konyhában, és bevágta az ajtóélbe a fejét. (Mint látható, famíliánk tájain viszonylag ritka a nukleáris családok modernkori elmagányosodása és bezárkózása. Én ugyan tipikusan egy barlangi morc vagyok, de időnként még én is elismerem annak előnyeit, ha mindenki egy kupacban lakik.)

Ennek tiszteletére fel is vettem a múltkoriban turkált égetett bársony szoknyát a megfelelő körítéssel, hogy a kiscsajoknak imponáljak vele. Megőrülnek mindenért, ami fényes és rózsaszín. Egyelőre nem eszközöltem a szoknyán semmiféle nagy transzformációt, csak újragumiztam a derekát. Lusta asszony átalakít, negyedóra munka, csókpuszi. A kontraszt és praktikum kedvéért viszont a legkoszlottabb kardigánomat vettem fel mellé, ha esetleg sólisztgyurmázni is kéne.