Lehet, hogy nem ez a látszat, de hasznavehetetlen vagyok és nyomorult, a reggeli ovilátogatást le is mondtam, éppen arra lett volna még szükség, hogy telibeköhögjem a hároméveseket.

Tanítani ennek ellenére is elmegyek, a múlt félévi betegségkor megfogadtam, hogy amíg nem fekszem az erdőben törött lábbal, hátamban két nyílvessző, nem hagyok ki órát, mert bepótolni egy kínszenvedés. Ma ráadásul három tárgyam is van, hatszor negyvenöt perc, és egyelőre fogalmam sincs, kibírom-e végig.