Ismeritek, ugyebár, azt az anekdotát, amikor Tevje elmegy a rabbihoz arra panaszkodni, hogy kicsi és koszos a ház, nagy és zajos a család, mit csináljanak, erre pedig a rabbi azt tanácsolja, vigyék be a házba a kecskét. Két héttel később Tevje és a család már végképp nem bírja tovább, a kecske hangos, büdös és mozgékony, a rabbi meg erre azt tanácsolja, hát akkor vigyék ki a kecskét. Kecske kint, a család bent, a ház hirtelen tiszta és tágas lett, már csak tizenheten laknak bent, öröm, boldogság, hepiend.

Na így voltam én tegnap, hogy hurrá, kint a kecske, de hát számíthattam rá, hogy mindjárt bejön helyette egy másik kecske, és így is lett. Most viszem szervizeltetni a két hónapos kettőazegyben laptopomat, mert a rohadéknak nem hajlandó tölteni az akkumulátora.

Ha csak egy nappal korábban csinálta volna ezt, itt álltam volna két kecskével meg egy szinte garantált idegösszeropival.

Azt amúgy nem tudom eldönteni, tényleg ennyire hideg van-e, vagy csak én vagyok marhára fáradt, mindenesetre előszedtem a sálacskát meg sapkácskát is.