Ismét a kanapémon vagyok a könyvkupacaimmal egyetemben, és gyártom a szöveget hűvös halomba. Most már azért szerencsére látszik az alagút vége is. Sajnos viszont éppen ez az időszak az, amikor elkezd végtelenített szalagon menni a fejemben a “mindjárt itt az őszi félév, ujujuj”, és elég nehéz megbirkózni azzal, hogy az egyik percben a narratív szerkezetek sematikus megoldásairól jutt eszembe valami, a másikban meg a Pruitt-Igoe lakótelepről.

De, mint már sokszor mondtam efféléket, innen szép nyerni.

A mai kardigánnal amúgy teljesen kimerítettem az augusztusi harmincdarabos készletet, ami mindennél jobban mutatja, hogy mindjárt itt a szeptember, én meg végre végezhetek ezzel a hülyeséggel is. Hurrá.