Hú, de értéktelen nap volt ez a mai – ráadásul érdektelen is, leszámítva azt a negyedórát, amíg diónyi jegek pofozták a tetőablakot. Pont akkorák, mint máma az agyam.
Kezdem magam Scarlett O’Harának érezni, aki mindig a holnapban reménykedett. Lehet, nekem is kéne varrnom a függönyből valamit.
