Tegnap az esküvő meg a lagzi várakozásaim szerint alakult, vetélkedő volt benne és táncitánci, a lampionok alatt meg itt-ott tudományos kérdésekről tárgyaló csoportocskák. A tradícióknak megfelelően megjelent a rendőrség is, mint az a collegiumi kerti mulatságok esetében megszokott. (A kert mögötti házakból minden gardenpartira és más kerti eseményre ki szokta hívni valaki a rendőrséget, legyen az gójahétvége vagy esküvő. A rendőrök általában bejönnek, konstatálják, hogy szól a zene, az úri közönség pedig többé-kevésbé kulturáltan szórakozik, aztán elmennek. Egyszer különösen mókás volt, mert megjelenésükkor a ceremóniamester közölte, hogy “Egy pillanat, hadd halkítom le a Mozartot”. Aznap este éppen a Varázsfuvola ment a hangszórókból.)

Mindenesetre fél egyre keveredtem haza színjózanul, ámde kockára fagyva, a cipőm talpbetétjét pedig ma reggel igen alaposan le kellett csutakolnom. Porban táncikálni nem mindig nyerő. A mai napot viszont nagyrészt itthon tötymörgöm át, tetyekvetyekkel és más szabad programokkal. Soha rosszabbat.