Ezt az útvonalat javasolta a Google Maps az egyik oviból a másikba. Ma is kettőben jártam, sejhaj.

Valamiképpen a mai nap lett az a mélypont, amin mindenképpen túl kell lendülni – valójában semmi okom nem volt arra, hogy épp ma következzen be, de egy csapásra nagyon fáradt lettem, nagyon nyűgös és nagyon bizonytalan. A jól bevált paidagógoszi eljárásnak megfelelően persze ezt csak itthonra tartogatom, a férjem még nem ért haza, a macskák pedig le se szarják, szóval annyi, mintha nem is lenne. Mégis: megvisel a folyamatos időjárás-változás, nem tudom kialudni magam (pedig most tényleg érzem, hogy kéne), képtelen vagyok formába hozni a bús fejemet, és még mindig fogalmam sincs arról, mit hoz majd az ősz, például nagy változások várhatók a munkahelyen, nekem meg csak június 30-ig van szerződésem. Kissé úgy érzem magam, mint akit mozsárban törtek apróra, és az a gyanúm, úgy is nézek ki.

Na mindegy, Isten neki, fakereszt, innen még van két és fél hét fékevesztett hisztérikus rohanás, aztán majd csak kialakulnak a dolgok. Akár így, akár úgy.