Szerda óta azért rinyálok, hogy legyen már szombat. Nos, szombat van, én meg neocitránon tengetem a napot, ugatok, mint egy kutya, és vadul reménykedem abban, hogy csak nátha, nem pedig influenza, az utóbbira ugyanis marhára nem érek rá.

Az egyébként külön röhejes, hogy tegnap reggel, amikor felszálltam a buszra, még semmi bajom nem volt, tíz perccel később viszont már minden: fejfájás, torokfájás, köhögés, láz, vacogás. Szégyen vagy sem, bőgve értem haza délután, latyakban és önsajnálatban gázolva, a fejemre búsan esett az eső, a csizmám átázott, a csomagjaim pedig (szakirodalom, laptop, gyógyszer, öt napra elegendő embereledel és macskaeledel, meg még egy csomó fölös izé) folyton le akartak csúszni a vállamról.

Na de ma nem is megyek sehová. Intsünk szépen búcsút a januárnak, ezt a ruhát se látjátok már minimum novemberig.