november 2014 havi bejegyzések

Én bizony fázom.

(SK: a sapka és a kötényruha.)

Ma csendes és kuksizós napot tartok, enyhén kerülget a nátha is. Tegnap végül vagy három órát üldögéltem anyámmal egy kinti kocsmaasztalnál, miközben (mint utólag kiderült) tőlünk pár száz méterre második világháborús tüzérségi lövedékeket hatástalanítottak.

Mivel én ma nemigen vagyok érdekes, mellékelem a legutóbbi beszámoló óta eszközölt beszerzéseimet. Isten áldja meg a kilós turkálókat, ez itt mindösszesen 5900 pénz. Ebből kifolyólag viszont sikerült elvernem az előirányzott huszonötezres keretből összesen 25100-at, de hát ez van. Isten áldja meg most már a saját malmait is, hátha attól gyorsabban őrölnek, én pedig nem maradok szégyenben, hogy túlléptem a keretet, ajvé.

Egy blézer, három felső, egy kardigán (ezt speciel nem kilós, hanem darabáras turkálóból vettem, meg is dobta rendesen a bevásárlási összeget), egy pulóver, egy ruha, valamint egy szoknya, ami jelen pillanatában 22-es méretű, miközben én jelen pillanatomban 12/14-es méretű vagyok, de megoldjuk. (Mármint úgy oldjuk majd meg, hogy a szoknya lesz kisebb, nem pedig én nagyobb.) A színek valamiért nem jöttek ki jól, próbáltam trükközni a képpel, de attól csak egyre rosszabb lett, na mindegy. Úgyis látjátok az összes holmit előbb-utóbb.

Ha a közönség úgy kívánja, valamikor két recenzeálás meg fordítás között írhatok egy külön posztot arról is, hogyan érdemes turkálni. Öltözködési tanácsokat nem mernék adni, de turkálni, mint az ábra mutatja, elég jól tudok.

Kár, hogy aztán fel is veszem a cuccokat, abból meg ilyesmik lesznek, mint itt alant. De legalább a hajam megmostam.

Ez itt az én “döntsétek már el odafent, a nemjóját, milyen időjárást akartok, én mindenesetre lemegyek a piacra rukoláért” jelmezem.

Mivel viszont ma anyámmal is találkoznom kell a Keletipuba bele, még az a merénylet is érheti a világot, hogy átöltözöm.

(SK: a kötényruha, a kardigán-kabátka és a sapka.)

Update: hát persze hogy belefőttem a rétegeimbe. A ragyábamár. Újratervezés.

Ha most esetleg azt mondjátok, fene a jódolgomat, hogy ennyire ráérek, kénytelen leszek jámboran bólogatni.

(SK: a kötényruha meg a sapka.)

Ha nem írnám ezt a blogot, most ősszel igazán megvolna a lehetőségem arra, hogy mindennap kinyúlt otthonkákban ténferegjek. Szerencsére én egy rút szibarita váz vagyok, úgyhogy továbbra is eljárok kéthetente masszázsra, mit nekem munkanélküliség meg egyéb piszlicsáré kellemetlenségek, időnként beülök dolgozni egy teázó-kávézóba, és próbálok annyi mindenkivel találkozni, amennyi mindenkivel csak lehet. (Nincs nagy árubőség, de azért próbálkozom. Magamhoz képest mindenképpen. Na nem mintha ez is olyan sokat jelentene, sajnos.) És keményen koncentrálok arra, hogy legalább heti ötször kidugjam a lábam a házból, még ha két kifliért is mászom át a kisbótba.

Mindezt azért mondom el, mert ma ugyan valószínűleg nem úgy nézek ki, de bizony összehúzható szájú, harmincöt literes szemetes zsákért indulok expedícióra a nagybótba.

(SK: alsóruha, felsőruha, sapka. Alsó, felső, király, ász.)

Ma nagyrészt itthon kuksolok, határidős feladatokkal mókázom és káoszmentesítek, de előbb még szerzek egy kis péksüteményt.

(SK: a ruha. Szóljatok rám, hogy tényleg alakítsam már át, mert túl sok ideje vár rá ez a nemes sors. Kezdetnek például levághatnék az aljából vagy negyven centit.)

Minekutána sikerült kiselejteznem egy nagy kupac ruhaneműt, vettem pár nekem-újat is (igaz, még az “egy be – három ki” módszerrel is kábé négyszoknyányi és hárompólónyi mínuszban vagyok, szóval folytköv is lesz belőle). Ez a teljesen hibátlan Marks&Spencer selyemruha a kilós turkálóban 350 forintokba került, és én örültem neki, mint majom a farkának. Nem is tudom, van-e még egyáltalán olyan ruhám, ami ilyen mámorítóan tarkabarka lenne. Gondolom, mindenki, akinek van a fejében egy kis ész, semleges színű holmikkal hordaná, de nekem (pláne ebben a hónapban) eszem ágában sincs.

És mivel mára húsz fokot jósoltak, most szépen fel is veszem, majd elballagok a betevő munkateám irányába. (Igen, ma is kávéházi izéke leszek.).

Ma ismét sétanapot tartottunk a macskával az állatorvosig meg vissza, én pedig megtudtam, mire jó a bűzmirigy. Maradjunk annyiban, hogy ti ezt egészen biztosan nem akarjátok tudni.

(SK: a kardigán és a kötényruha.)

Ritkán fordul elő olyan, hogy belenézzek a tükörbe, és enyhe gyanakvással megkérdezzem magamtól, nem túlzás-e ez egy kicsit.

De azért előfordul.

(SK: a sapkáimat már mind ismeritek, és tulajdonképpen a ruhát is – igaz, legutóbb még így nézett ki. Nem vagyok biztos benne, hogy ez az utolsó inkarnációja…)

Végre sikerült renoválnom a hajszínemet, ismét stoplámpa üzemmódban vagyok. A mai napot amúgy édes hármasban töltöm itthon a varrógépemmel és a macskával. Az utóbbi persze megint leszarta nekem a kalapács nyelét, ezúttal az állán van egy seb, lövésem sincs, mitől. Egyéb baja nincs, de attól még lehet, hogy a holnapi napot ismét a dokinál kezdjük. Már alig várom, hogy ismét bedobozolhassam a cucut, és három kilométert sétálgassak vele.

Ma viszont varrok, ha a fene fenét eszik is.

(SK: a kötényruha meg a póló.)

Szombat van. És új hónap.

(SK: a sapka és a ruha. Ez utóbbi igencsak megérett már egy átalakításra.)