A teljes tegnapi napot hátára fordult, döglődő bogárkaként töltöttem, ágyban, párnák között, pár liter üres teával, és csak hányni keltem fel néha-néha. Mivel erre lényegében semmi okom nem volt, attól tartok, a szervezetem most harsogta el, hogy eddig és netovább.

Jó vicc. Csak tudnám, mi jön a netovább után, vagy mi vezetett a netovábbig. Csipike ugyan úgy döntött, hogy a netovább után példátlanul gonosz lesz, de annak is tudjuk, mi lett a vége.

Mindenesetre a mai napot kicsikét rozzantan, de azért üdén, hányásmentesen és tettrekészen kezdtem.

(SK: a póló és a ruha. Ez utóbbi oldalán a fehér folt azt jelzi, hogy tényleg keményen beleálltam a mai napba, még sütök is.)