Ma csendes és kuksizós napot tartok, enyhén kerülget a nátha is. Tegnap végül vagy három órát üldögéltem anyámmal egy kinti kocsmaasztalnál, miközben (mint utólag kiderült) tőlünk pár száz méterre második világháborús tüzérségi lövedékeket hatástalanítottak.

Mivel én ma nemigen vagyok érdekes, mellékelem a legutóbbi beszámoló óta eszközölt beszerzéseimet. Isten áldja meg a kilós turkálókat, ez itt mindösszesen 5900 pénz. Ebből kifolyólag viszont sikerült elvernem az előirányzott huszonötezres keretből összesen 25100-at, de hát ez van. Isten áldja meg most már a saját malmait is, hátha attól gyorsabban őrölnek, én pedig nem maradok szégyenben, hogy túlléptem a keretet, ajvé.

Egy blézer, három felső, egy kardigán (ezt speciel nem kilós, hanem darabáras turkálóból vettem, meg is dobta rendesen a bevásárlási összeget), egy pulóver, egy ruha, valamint egy szoknya, ami jelen pillanatában 22-es méretű, miközben én jelen pillanatomban 12/14-es méretű vagyok, de megoldjuk. (Mármint úgy oldjuk majd meg, hogy a szoknya lesz kisebb, nem pedig én nagyobb.) A színek valamiért nem jöttek ki jól, próbáltam trükközni a képpel, de attól csak egyre rosszabb lett, na mindegy. Úgyis látjátok az összes holmit előbb-utóbb.

Ha a közönség úgy kívánja, valamikor két recenzeálás meg fordítás között írhatok egy külön posztot arról is, hogyan érdemes turkálni. Öltözködési tanácsokat nem mernék adni, de turkálni, mint az ábra mutatja, elég jól tudok.

Kár, hogy aztán fel is veszem a cuccokat, abból meg ilyesmik lesznek, mint itt alant. De legalább a hajam megmostam.