Ha nem írnám ezt a blogot, most ősszel igazán megvolna a lehetőségem arra, hogy mindennap kinyúlt otthonkákban ténferegjek. Szerencsére én egy rút szibarita váz vagyok, úgyhogy továbbra is eljárok kéthetente masszázsra, mit nekem munkanélküliség meg egyéb piszlicsáré kellemetlenségek, időnként beülök dolgozni egy teázó-kávézóba, és próbálok annyi mindenkivel találkozni, amennyi mindenkivel csak lehet. (Nincs nagy árubőség, de azért próbálkozom. Magamhoz képest mindenképpen. Na nem mintha ez is olyan sokat jelentene, sajnos.) És keményen koncentrálok arra, hogy legalább heti ötször kidugjam a lábam a házból, még ha két kifliért is mászom át a kisbótba.

Mindezt azért mondom el, mert ma ugyan valószínűleg nem úgy nézek ki, de bizony összehúzható szájú, harmincöt literes szemetes zsákért indulok expedícióra a nagybótba.

(SK: alsóruha, felsőruha, sapka. Alsó, felső, király, ász.)