Ha ez még nem lenne elég, még olyan hosszú-hosszú vesztescsata-versek is vannak, amelyekben úgy jelenítődik meg a hősiesség, hogy nagyjából mindenki elmondja a családfáját, megrázza a lándzsáját, majd ő is lefekszik a földre (=meghal).

Igen, megint sárkányhentelőbe megyek. Ez ugyan már csak egy melléksárkány, de azért van vele bajunk elég. Úgyhogy a bűntársamnak viszek egy zsák holmit, legyen valami vigaszunk is. (Neki a neki-új holmik, nekem a szabad tárolókapacitás. És különben is megígértem, hogy addig nem szerzek új cuccokat, amíg ugyanabból a kategóriából meg nem szabadulok három másiktól.)

Remélem, felférek a buszra.

(SK: a sapka meg a ruha. Ez utóbbit is ki akartam hajintani, de aztán azt mondtam, kap még egy esélyt.)