Ma szaladgálós-ügyintézős-találkozós napot tartok, a dögmelegre (nekem ez már dögmeleg) való tekintettel pedig előrántottam a szeptemberi készletből az apróvirágos ruhámat.

Hátizé. Kedves jó ruha ez, de meglehetősen kíméletlenül szokott tájékoztatni arról, hogy cicám, ideje visszavenni a zabálásból, és újrakezdeni a reggeli futást.

Azon leszek, azon leszek.

Jelzem, ha nem változik a hőmérsék, rettentő szükségem lesz erre a cuccra, amiről még mindig nem tudom, mi legyen belőle. Ha kegyesek hozzám az istenek, holnap átszabom, úgyhogy javaslat esetén addig tessék hozzászólni, utána már késő.