Egy hét után végre tudom, miért hordom én ritkán ezt a cipőt – csini, csini, de három kilométer után sunyin és hatékonyan lyuggatni kezdi a lábam. Nem szép tőle. Most viszont egy megkönnyebbült sóhajjal félreteszem egy időre.

A kép amúgy a nulladik kilométernél készült, fél nyolckor. Akkor még borús volt meg szeles, ezért van rajtam ennyi hóbelevanc.

(SK: tulajdonképpen mindent láttatok már, ami rajtam van, és mindegyik darabra rátettem valamilyen célból a piszkos kis mancsomat. A fehér alsóruhát teljes egészében magam varrtam, a fekete felsőruhát is én húzogattam össze elől, a pólóból-kardigánt meg már úgy ismeritek, mint a rossz pénzt.)