Mint ezt az alábbi, rettenetesen előnyös és vidám fotó is híven tanúsítja, én ezt az évszakot kicsi szívem minden hidegével utálom. Különösen olyan napokon, mint a mai, amikor csak magány van meg tépelődés meg pára meg a macska meg a fülcseppjei.

Bízzunk a holnapban, hátha az jobb lesz.

(SK: a ruha, amit egy topból, húsz centi maradék csipkeszalagból meg egy másfélszer egy méteres anyagdarabból ácsoltam össze. Olyan is.)