Ma bemegyek a (volt) munkahelyemre, hogy átvegyem a felmondást meg összeszedjem a benti motyómat, nagyrészt mindenféle haszontalan papírt. Leginkább arra hasonlít ez az egész, mint amikor tizenakárhány évvel ezelőtt kirántották a számból a menthetetlen bal alsó hatost, az pedig a folyamat közben széttört, és még hónapokkal később is előkerültek vándorló csontszilánkok.

(SK: a ruhán a kék csíkok meg az alsószoknya.)