(Merthogy ez a blog nem szépen beállított és előnyös fotókról szól, hanem arról, mi van rajtam és hogyan nézek ki éppen.)

Az anekdota szerint valamikor a nyolcvanas években az UTUNK egyik számának több oldalas “éjjen a Párt” versösszeállítása “Szárnyaló költészet” címmel jelent volna meg, de a nyomda ördöge lefelejtette az ékezetet az á-ról, így egész éjjel kézzel pótolgatták vissza, mielőtt mindenkit elvisznek tudjukhová.

Mindez azért jutott eszembe, mert a jelen pillanatban még nem tudni, szárba vagy szarba szökkenek-é ezzel a hajfestéssel. Mikor kikevertem, levendulaszínű volt a kence.

Elrettentő példaként nesze nektek kép, ismerkedjetek meg legjobb formámmal és azzal a (természetesen) házi gyártmányú slafrokkal is, amiben hajfesteni szoktam.

A végeredményről és a (reményeim szerint) emberek elé való kinézetemről majd délután lövök fel új fotót.

Itt is van, tessék. Megyek grillpartizni.

Addig is, felhívnám a figyelmet erre ni: