Ne nézzetek rémülten a naptárra, szombat van. Éppen csak ma se tanítani, sem piacra nem mentem, hát akkor meg mitől lenne szombat a szombat.
A mai öltözékből a blúzot anyámtól kaptam ajándékba (ezúton is boldog szülinapot neki!), a papucsot meg rettttentő régen turkáltam ki vadonatújan, aztán felvettem egyszer. Egyszer. Elbillegtem benne fél kilométert, majd megfordultam, és sok rohadt spanyolcsizmagyártók mit gondoltok miből van a nők lába azbesztből? káromkodás után leápoltam a bibiket a lábamon. Most, hogy (különösen cipőügyben) ismét rámjött a szekrénypurgálási roham, kap még egy esélyt. Ha káromkodás nélkül el tudok menni benne a boltig meg vissza (600 méter összvissz), akkor marad. Ha nem, repül.
(Húsz perccel később)
Az árgyélus kismadár építsen a fejetekre guanóból kalapot ti rohadékok. Azt hiszem, a kérdés eldőlt. Pápá, papucs.
Minden nap más - mindennap más 
fűzfavirág
2014/06/21 at 15:19
😀 😀 😀 és hány ilyen cipőt meg papucsot kiszórtunk már, majd vettünk újakat, mert nem tanulunk…
mák
2014/06/21 at 16:21
“- De ez legalább nem került sokba – mondta védekezően Eufrozina, és kibontott a csomagolásából egy újabb ragtapaszt.”
fűzfavirág
2014/06/21 at 18:02
Az enyimek általában sokba kerültek és nagyon szépek 🙂 csak hordani nem lehet őket. Néha kiveszem őket a dobozból és megsimogatom a szememmel.
A ragtapaszgyártók szerintem belőlünk élnek.
mák
2014/06/21 at 18:11
Ahhoz hálistennek túl fösvény voltam még ruhavásárlós időszakombn is, hogy sok pénzért vegyem a hordhatatlan cipőimet. 🙂