Elképesztő, néha mik kerülnek elő a szekrény aljáról. Ez a ruha igen szép példája annak, miért (is) láthatjuk viccesnek a kilencvenes éveket. Óh, azok a régi szép idők, mikor a húszévesek is öreganyókának öltözhettek, és senki nem röhögte ki őket.
Számítógép előtt üldögéléshez viszont ez is megteszi. A mérete egyébként (ez szintén vicces) 38-as.
Valójában eddig is csak a könnyű és szellős vászonanyag meg a minta volt az, ami megmentette a kidobástól. Tessék, itt a mintáról egy közeli, hát nem cukimuki.
Ha egyszer ebben a büdös életben meg tudok szabadulni a szövegektől, ezt a ruhát is átalakítom végre. Kár, hogy egyre nagyobb a kupac – szövegből is, átalakítandó ruhákból is.
Minden nap más - mindennap más 
adele1014
2014/06/08 at 08:35
Mér? Szerintem így jó, ahogy van! Emlékszem, amikor egy 1968-as Vogue a kezemben került – vagy 20 éve – elborzadtam, már micsoda divat volt akkor. Aztán manapság mekkora kincs egy korabeli, vintage darab. Várj vele szerintem 10 évet. Ja, nekem is van ilyenem, de most eszembe jutott, lehet, hogy kidobtam….
mák
2014/06/08 at 08:48
Azt hiszem, viszonylag sok kilencvenes évekbeli ruhadarab lehet különböző szekrények mélyén, úgyhogy nem lesz ennek tíz év múlva sem akkora műbecse, amiért érdemes lenne tartogatni. Pláne hogy ez itt csak alsó kategóriás konfekcióholmi, tényleg semmi extra.