A mai ismét egy irgalmatlanul különleges világnap: mindent, ami rajtam látható (a cipőt kivéve) magam varrtam ezzel a két kicsi kezemmel. Olyan is.

A cipőt most vettem fel először tavaly augusztus óta, úgyhogy bizton állíthatom, hiába halnak halomra a lábravalóim (szeptembertől mostanáig már hat darab adta be a kulcsot, és egy hetedik sorsa is kérdéses), nem maradok mezítláb.