Beástam magam a komód alsó fiókjába, mert eszembe jutott, hogy lakik ott valahol egy öreg kordnadrág – már nem emlékszem, miért vontam ki a forgalomból, talán éppen túl nagy volt vagy túl kicsi. Mivel én sem vagyok mindig ugyanakkora, felpróbáltam, most éppen kompatibilisek vagyunk-e egymással, és, nahát, igen. (Jó, bevallom, lehajláskor érzek két kiló pluszt. Téli maciháj.)

Úgyhogy minden gatyarajongó figyelmébe: voálá, a negyedik nadrágom. A negyedik fekete. Majd ha a végére érek ennek az egy évnek, talán beszerzek egy ötödiket is. Pirosat.

(SK: csak a sapka. Azazhogy, hoppá, a nadrágot is nekem kellett bevennem anno, mert rettenetesen trapéz szára volt, azért meg nem vagyok igazán oda.)