Ránk tört a fordítói klausztrofóbia, úgyhogy a mai nap délutánját és estéjét kávéházi művészekként fogjuk teljesíteni. Ez külvilágot jelent, a külvilág pedig a háziruhánál valamicskével kulturáltabb megjelenést.

Amúgy ma szokatlanul sokat tököltem a képekkel, mert nagyjából mindegyiken úgy nézek ki, mint valami rémült erdei állat, mielőtt elcsapná egy kisteherautó. Eh, egye fene.

(SK: a ruha. Már volt rajtam itt, és ha nem lenne ez a blog, minden bizonnyal többször is felvettem volna.)