A pontos cím tulajdonképpen inkább az lehetne, hogy “két hét a kemencesutban”, merthogy a következő két hétben jóformán el sem fogom hagyni a lakást, viszont feltehetőleg arra sem lesz ingerenciám/időm, hogy ábrándosan ácsorogjak a szekrény előtt, várva az ihletet meg Godot-t.

Már jósolgattam arról, hogy műfordítói maraton és alkotóház várható januárban, na hát ennek most jött el a kezdete, a műfordító társam ma érkezik, és belevetjük magunkat a sűrűjébe. Ez lényegében két heti háziruhában meg hasonlóképpen izgalmas ruhadarabokban tengést jelent, és ha nem kezdtem volna ebbe a blogba, kisebb gondom is nagyobb lenne annál, mit vegyek fel ezalatt, de így muszáj volt lépnem az ügyben. Összeraktam hát egy egy kupac holmit, és felhajigáltam a fürdőszobában egy állványra. Erről reggelenként találomra leránthatok valamiket, hogy magamra pakoljam, és remélhetőleg nem is kell ismételgetnem majd semmit.

A zöld a remény színe meg a libafosé, és így roppantul kézenfekvő lett volna hableányi jelmezben vágnom neki ennek, de zöld holmim, bármilyen meglepő, nincs annyi, hogy át tudjak benne ténferegni két hetet. Úgyhogy tessék: szürke a nyugalomért, lila a kreativitásért, rózsaszín pedig a már emlegetett eksztatikus lelkesedés érdekében.

Aggyunk a színmisztikának, a kirelejzumát neki.