Ilyentájt valamelyest értelmét veszti, melyik nap a vasárnap, pedig általában akkor szoktam összepakolni a következő hét gúnyáit. Ma ugyan nyilvánvalóan péntek van, úgymint hétköznap, én meg dolgozatokat javítottam (ez látszik a képemen is, igen), de a vasárnapok elsikkadnak valahová az ünnepek közé.

Mindenesetre mivel a vasárnap nem igazán számít, ezúttal egy csütörtökre esett, hogy előpakoljam a holmijaimat. Amikor tegnap beleálltam fejjel a szekrénybe, hogy összebogarásszam az eheti-jövőheti adagot, azt vártam, hogy a lilák fognak kiabálni, de nem. Ehelyett az égszínkékek, türkizkékek, tengerzöldek kezdtek üvöltözni.

Hát jó.

(SK: a kötényruha. Szóljatok már rám, hogy dobjam ki a francba, régesrég kiszolgálta már a kapitulációját.)