Hajh, kérem, ez már ilyen, az ember egyik nap kimondhatatlan nevű szakékat kóstolgat, különféle magas notabilitásokkal áll sorba a szusibüfénél, és türelmesen végignézi a császár élete rövid történetét vetített képes előadáson – másik nap meg csak azért nem marad a dolgozatjavítós pizsijében, mert kell valami zöldség a vacsorába.

(SK: az öt év alatt formátlanra nyúlt, egyre inkább felújításra szoruló kötényruha. Most már tényleg maximum a zöldségesig megyek el benne.)