Párbeszéd.

Én: Na milyen?

Férj: Meglepően… öööö… félelmetes.

Én: Helyes. Úgyis vizsgáztatni megyek.

(Nagyjából most jutottam oda, hogy meg kell oldanom a dilemmát: számít-e a felsőruházat annyira, hogy idefotózzam azt is? Amikor kimegyek a házból, a fenti holmikra még rádobálok egy piros sálat meg egy sötétszürke átmeneti kabátot, de van-e abban annyi érdekesség, hogy azt is lefotózzam? A télikabátjaim ráadásul, amiknek egyre jobban közelg a szezonja, mind feketék, plusz egy szürke meg  egy tevebarna, na meg egy átalakításra érett piros. Ha azokat tekintem ezt-vettem-fel-ma holminak, viszlát változatosság, ráadásul nem fog látszani az sem, mit hordok alattuk.

Hm. Valószínűleg a “kecske is, káposzta is” módszerrel fogok élni, és elsősorban a bentre hordott öltözéket teszem fel ide, kivéve persze ha valami extra merényletet sikerül összehozni kintre is.)

(Ááá, elrontottam a számozást. Pedig ez most éppen kerek szám. “SPAAARTAAAA!!!”)